előadásaim:

– Az átmenet szerei: a savak (.pdf)
– Carbo animalis (.pdf)
– Dr. Constantine Hering (.pdf)
– Gyógyvizek (.pdf)
– Klasszikus homeopátia (.pdf)

A klasszikus homeopátia gyógyítási rendszere
Korunk orvostudományának fejlődésében senki nem kételkedhet. A korábban halálos kimenetelű betegségek, mint a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás és a tuberkulózis kezelése ma már rutin feladattá váltak. A szervátültetés ezreknek ajándékozott életet vagy mozgásképességet. Az emberi szervezet génszerkezetének feltérképezése tovább szélesíti a gyógyítás lehetőségeit. Ugyanakkor sok idült betegség, mint pl. az asztma, az ekcéma, a migrén, a vastagbélgyulladás és az ízületi gyulladás kezelése nehéz feladat maradt a nyugati orvoslás számára. Nem vonom kétségbe az orvostudomány győzelmeit a betegségekkel vívott harcban, mégis egyre gyakrabban hallatszik alkalmazóinak elégedetlen moraja.
Azt mindenesetre be kell látni, hogy a jelen adminisztrációs követelményekkel, a tényszerűen a beteg gyógyításra fordítható idő korlátozottságával a konvencionális orvoslás nem lehet teljesítő képessége csúcsán. De ezeket a tényezőket figyelembe véve is szembesülünk a nyugati orvoslás korlátaival.

Dr. Samuel Hahnemann, német orvos-gyógyszerész, a XIX. század elejére egy új, önálló alapokon nyugvó, egyetemes gyógyítási rendszert dolgozott ki. Habár a hasonszenvi gyógyászatnak megvannak a Hippokratészig, sőt azon túlra is visszanyúló előzményei, a potenciált készítmények felfedezése új távlatokat nyitott a terápiás alkalmazásban.

Hahnemann három alaptörvényt fogalmazott meg:

I. Gyógyszervizsgálat egészséges embereken,
II. Simile-elv (hasonlósági-elv),
III. Potenciálás (mely hígításból és dinamizálásból áll).

I.
A homeopátiás gyógyszervizsgálat során egészséges embereknek adják be a szubtoxikus dózist tartalmazó szereket, és a vizsgálati idő alatt feljegyzik mind a fizikális, mind a mentális változásokat. Az így megismert tüneteket nevezzük gyógyszerképnek. A gyógyszerképeket a Materia Medica foglalja össze.
A gyógyszervizsgálat során megismert tüneteket a tünetjegyzékben, Repertóriumban rendszerezik, jelezve azt is, hogy az adott tünet milyen mértékben, hány értékűen jellemző a szerre.

II.
A Simile-elv szerint a beteg tüneteihez leghasonlóbb tüneteket kiváltó gyógyszert választjuk ki, amelynek gyógyszerképe leginkább illeszkedik a beteg tünetegyütteséhez, vagyis a betegségképhez. Ez alapjaiban ellentétes az allopátia gyógyító elvével, amely az antik idők óta a kiegyenlítő ellenlépésekre összpontosít.

III.
A potenciálás során a kiindulási szubsztanciát lépésenként hígítják és rázással vagy dörzsöléssel dinamizálják. A sorozatos hígítás és energiaközlés Hahnemann számára is váratlan gyógyszerhatásokat eredményezett. A gyógyszerek mérgező hatása egyre csökkent, ugyanakkor még az addig gyógyszertanilag hatástalannak tartott szubsztanciáknak is új gyógyító tulajdonságai kerültek felszínre. Pl. a konyhasó potenciált formában az egyik legértékesebb homeopátiás gyógyszerünk.

Hahnemann a hígítási sor minden egyes lépéséhez új edényt használt. Ez az ún, többüveges módszer bár pontos, de időigényes és költséges.
A homeopátiás készítmények ipari előállítása során alkalmazzák, a Korszakov-féle egypoharas hígítási módszert is. Szemjon Nyikolájevics Korszakov (1788-1853), orosz kisbirtokos és műkedvelő gyógyító 1829-ben kezdett el homeopátiával foglalkozni, technológiai újítását 1832-ben Hahnemann is elismerte.

Ennek az olcsóbb és gyorsabb eljárásnak a lényege, hogy az üveg adhéziós sajátosságától és a kiindulási anyag felületi feszültségétől függően kiöntéskor valamennyi folyadék marad az edény falán. Korszakov kiszámította, hogy milyen méretű edényt kell használni ahhoz, hogy kiöntés után 1% maradjon az eredeti oldatból, melyet százszorosára hígítva folytatható a potenciálás. Tekintve hogy a potenciálások száma fontosabb, mint a kiindulási anyag analitikai pontosságú bemérése, az „egypoharas módszer” gazdaságosan alkalmazható a gépesített, nagyüzemi gyártás során.

A homeopátia, gyógyszeres regulációs terápia, amely a szervezet önszabályozását serkenti és irányítja. A gyógyítási folyamat során úgy kell tekintenünk a kifejlődött betegségtünetekre, mint a szervezet próbálkozására, hogy saját egyensúlyát visszanyerje. A homeopátia arra törekszik, hogy elősegítse a szervezetnek ezt a válaszát, amely a gyógyulásra, az egyensúly visszaállítására irányul, nem pedig arra, hogy a tünetek visszaszorítása révén mutasson fel eredményeket.

Hahnemann miután felfedezte és sikeresen alkalmazta a hasonlóság törvényét, megfigyelte, hogy vannak olyan visszatérő páciensei, akik akut betegségükből átmenetileg meggyógyultak, de bajaik hasonló formában többször visszatértek. Elégedetlen volt a saját maga által kidolgozott gyógyító eljárással és a különböző betegségformák összefüggéseit kutatta.
Vizsgálódásainak eredményeképpen megállapította, hogy a visszatérő betegek rendszerezhetőek voltak aszerint, hogy a felmenőik között a rüh, a gonorrhea vagy a szifilisz betegség fordult elő. Hahnemann szerint a rühes fertőzés utódokra is kiható következménye a psora, a gonorrhea következménye a sycosis, a szifilisz okozta alapbetegség pedig a syphilis. E három alapbetegséget nevezte Hahnemann miazmának.
Az egyes alapbetegségek, miazmák utódokban való megjelenési formája a bőrtünetek, a belső szervi és a mentális tünetek alapján jól elkülönülő csoportokat alkotnak.

A psorikus miazma bőrtünete a gyorsan terjedő és kínzóan viszkető elváltozás.
A belső szervi tünete a nyirokcsomó–duzzanatokkal járó, visszatérő légúti gyulladások (ma allergiák), krónikus bélhurutok, emésztőszervi rendellenességek.
Mentális szinten szerénység, félelmek, kisebbrendűségi érzések jellemzőek.

A sycotikus miazma bőrtünete a szemölcsök, kinövések.
A belső szervi tünete a kötőszövetek anyagcsere zavara, köszvény, reuma, izmok, inak betegségei, cellulitisz.
Mentális szinten hajlamosak a túlfűtöttségre, a túláradó rossz vagy jókedvre, a fixa ideákra, a túlzott alkalmazkodásra, azaz a szélsőséges megnyilvánulásokra.

A szifilítikus miazma bőrjelenségeire a fekélyképződés jellemző.
Ez a legdestruktívabb behatás: degeneratív rosszindulatú betegségek, csont-és csontvelő-károsodások, bénulások jellemzik.
A mentális képben a bűntudat, komplexusok, erőszak, öngyilkossági hajlam, alkoholizmus, destruktív viselkedési minták ismerhetőek fel.

Hahnemann miazma elméletét követői továbbfejlesztették és új miazmákat definiáltak és fedeznek fel napjainkban is. Például a tuberkulotikus miazma, ami a tüdőbajra vezethető vissza, a későbbi korokban nőtte ki magát.
Valamint körülírták a lepra, a karcinóma, és az AIDS miazmát is.
Hahnemann szerint a generációkon át örökített, eredetüket illetően ragályos betegségek vetülete adja a talajt az egyén krónikus betegségeinek a kicsírázásához.
A beteg miazmatikus terheltségének feltérképezése alapjaiban határozza meg a terápiás stratégia kialakítását.
A klasszikus homeopátia nemcsak az akut és krónikus betegségek gyógyítására, hanem a szervezet veleszületett hajlamaiból adódó betegségek megelőzésére is vállalkozik.
Az alkat fogalma a homeopátiás orvosi elmélet egyik alapvető eleme. Az, hogy ki milyen betegségekre hajlamos az eredendő alkatától függ. Ahhoz, hogy megtartsuk egészségünket, szervezetünk belső egyensúlyát, mindannyian saját eszközeinkkel harcolunk. Ha a kihívások meghaladják a szervezet önszabályzó lehetőségeit, az egyensúly megbomlik, patológiás állapot jön létre.

Az öröklött betegségeink, a fogantatásunk óta átélt traumák, az elnyomó terápiák következtében, továbbá életmódunkból és minden rossz élményünkből fakadóan az életünk során több betegségállapotba is belekerülünk, melyek egyike sem múlik el nyomtalanul, de az utóbb lévő elfedi a korábbiakat és mintegy hagymahéjszerűen egymásra tokozódnak a betegség-emlékképek. A homeopátiás gyógyulási folyamat során ezeket a rárétegződéseket kell lefejteni, ill. a rétegeknek megfelelő betegségeinket korrigálni.

A krónikus betegségek gyógyulásának törvényszerűségét Dr. Constantine Hering (1800-1880.) német származású, amerikai homeopata ismerte fel és dolgozta ki. A Hering-szabály szerint bármely gyógyszer vagy beavatkozás után a valódi gyógyulást az jelzi, ha először a mentális tünetek múlnak el és csak utána a testi tünetek, az életfontosságú szervek felől a kevésbé életfontosságúak felé, belülről kifelé húzódnak a tünetek, azaz a bőrtünetek múlnak el utoljára, és a gyógyulás során időben visszafelé követni lehet a beteg életében lezajlott betegségeket, melyek jelzésszerűen, átmenetileg visszatérhetnek. Krónikus kórképekben magas hígítású szereket alkalmazunk, és a beteg állapotától függően hónapokig vagy akár évekig is eltarthat a kezelés

Akut betegségekre könnyebben választhatunk alacsony ill. közepes hígítású homeopátiás szereket. Ilyenkor leginkább a betegség lokális tüneteit vesszük figyelembe, de individualizálni kell. Pl. más szert kap az a náthás beteg, akinek híg, maró orrváladéka van, mint az, akinek sűrű gennyes, és mást szertől fog meggyógyulni az, akinek csak bedugul az orra. A tünetek szerinti gyógyszerválasztás a Repertórium (tünetjegyzék) rubrikái alapján történik.
Akut esetben a betegség gyorsan gyógyul nincs szükség hosszú ideig tartó gondozásra.

A homeopátiás gyógyszerkészítés, a gyógyszerkiválasztás, a gyógyszerek adagolása és a gyógyulás folyamata is szokatlan, sőt sokszor érthetetlen a nyugati orvoslás dominanciája alatt képzett szakembereknek.
A félreértések további forrása a sajátos nomenklatúra, a megszokottól eltérő jelentéstartammal használt fogalmak.
A megértést bonyolítja, hogy a homeopátia két fő irányzatának, a klasszikus homeopátiának és a klinikai homeopátiának, a gyógyítási koncepciója és fogalomtára sem teljesen egyezik.
Magyarországon a kommunikációs nehézséget továbbfokozza, hogy hazánkban a homeopátiát a világon egyedülálló módon betiltották és ezért nyelvezetének fejlődése is alternatív utat járt.

A homeopátiával szerzett kedvező klinikai tapasztalatok mellett is tudni kell, hogy a betegségek leküzdése csak gyógyszerrel nem lehetséges. Elkerülhetetlen, hogy figyelmet fordítsunk az egészséges életvitelre, melynek legfontosabb összetevői a mozgás, a táplálkozás, a szocializáció. Az egészségtelen, mozgásszegény életmód és az immunrendszert leterhelő táplálkozás, a dohányzás, az alkohol és koffein tartalmú italok fogyasztása, a stressz is gátja lehet a gyógyulásnak. Ezért ha a betegnek gyógyszert adunk, fel kell világosítanunk, hogy a gyógyuláshoz szükség van az egészséges életmódra is.

A homeopátia Hahnemann első gyógyszervizsgálata óta folyamatosan fejlődik, igazodik a mindenkori körülményekhez. A WHO adatai szerint a homeopátia a világon a második leggyakrabban alkalmazott gyógymód. A kínai orvoslás áll az első helyen, a fitoterápia a harmadik, a konvencionális (nyugati) orvoslás a negyedik helyet foglalja el.

Indiában a homeopátia a legnépszerűbb gyógyítási forma, államilag elismert és széles körben alkalmazott terápia.

Gandhitól származik az idézet:

„A homeopátia minden más gyógyítási módszernél sikeresebb, továbbá kétségkívül biztonságos és költséghatékony, – ez a legátfogóbb gyógyítási rendszer.”

„Homeopathy. cures a larger percentage of cases than any other method of treatment and is beyond doubt safer and more economical and most complete medical science.”
Mahatama Gandhi